Bronz-színű képre
Azt hittem, így csak régi holtakat |
lehet becézni, ahogy én becézem |
emlékedet, mióta messze vagy. |
Cirógatom orcád bronz-bársonyát |
s motyogok, motyogok hozzád a képen, |
amelyen már mintha a másvilág |
feledtető, rejtelmes hűvösében |
mosolyognál, könnyezve, álmatag, |
mint aki meghalt már iszonyú régen. |
|
|