Gyermekek esti imája
|
Soltész János emlékének
| Anyuska, vajjon hol maradt a macskánk, |
| szegény miért nem jöhetett haza? |
| Észre se vettük, ismét úgy szakadt ránk |
| ez a rémséges korom éjszaka. |
| Vajjon be vannak zárva a galambok? |
| Félek, ma éjjel rájuk tör a rém. |
| Ha, ha! fütyülnek a hegy tetején |
| a diákok, akiket a labancok |
| régen, Miriszlónál lekaszaboltak. |
| Ha, ha! vonyít régi házunk előtt |
| a nagy kutya, kit a pásztor lelőtt, |
| mert éjfélkor megugatta a holdat. |
| Anyuska, ma vigyázz, ne nézz tükörbe! |
| ha az idő már éjfél fele jár. |
| Kilép belőle egy gyöngyház halál, |
| ölbe kap s usgyé, visz a földbe, |
| hiába instálnád őt, hogy halasszon. |
| S mi történik azután énvelem |
| ezen a denevéres éjjelen? |
| Már elindult értem a Néma Asszony, |
| hogy elraboljon messzi putrijába, |
| lefürészelje ott a nyelvemet, |
| hogy sose mondhassam ki nevedet |
| s ruháimat ráadja vak fiára. |
| S mi lesz, ha jön, kit kővel hajigáltam, |
| mi lesz, ha jön a félkaru cigány? |
| Lobog hátán a rossz rongykacagány, |
| melynek üres félujját megcibáltam. |
| Jön már, rámtérdel s karom kifacsarja, |
| nem lesz többé enyém szegény kezem; |
| döglött kutyák közt, sintértelepen |
| a húst lemarják róla majd a varjak. |
| S jön a nagy gyík, melynek a kert tövében |
| szőlőkaróval farkát leütöttem, |
| jönnek reám a gyíkok feldühödten |
| s utolsó cseppig kiszívják a vérem. |
| Jönnek, jönnek, elevenek és holtak, |
| hogy megfizessek nappalom miatt. |
| Anyuska, védd meg tőlük a fiad, |
| a kicsilámpát ma nehogy eloltsad! |
|
|