Tündéri fürdés
|
Vékás Judit emlékének
| Itt már gyerekkoromban is kerestelek. |
| Róttam a berket, a nyúlutakat. |
| Azt hittem, pici vagy és gyermeteg |
| s lábad nyomán piros virág fakad. |
| S mindig hiába! Mindig hűlt helyed |
| leltem: kis fésűt s tört virágokat. |
| Lement a Nap, bagoly szólt, este lett. |
| Azt hittem, a szivem is megszakad. |
|
| Most suhanunk a mormogó Szamos |
| bátor vizében, nagy fűzfák alatt. |
| Félemberek vagyunk: félig már iszamos, |
| vízhasitó, villótestü halak. |
| Ahol elúszunk, fűzek hajlanak, |
| kavicsok néznek s kandi rákszemek: |
| a vízi pár vajjon ma merre megy? |
| Tudják, a víz királynője te vagy. |
|
| |
| Él bennem a hiú kivánság, |
| együtt fogunk egykor pihenni |
|
| |
| Felettünk fognak jönni-menni |
| Lenn fogunk jámboran pihenni, |
| felettünk fog majd jönni-menni |
| Testi tömlöc ellen a lelkünk |
| idegenül harsognak el felettünk |
|
| Rönkök vagyunk, két kósza, szürke rönk, |
| deltátalan, örök folyam sodor. |
| Kopunk, zúzódunk, amíg valahol, |
|
|
|