Szép nyári zenekar
A hegytetőn hiún rikolt a páva, |
az éjszakától félti köntösét; |
az álom hűs ében-oázisába |
cammognak már fáradt felhő-tevék. |
Üvegcimbalmos tücskök muzsikálnak |
– van a világon még szebb zenekar? – |
Most kellene megállnia a nyárnak, |
mielőtt még az álom eltakar. |
Most kellene megállnia a nyárnak, |
s torpanna bár meg az egész világ! |
Kertünkre illat-mézet trombitálnak |
kórusban a pilledt petúniák. |
Tücsök, cigánykám! fújjad, sose szüntesd |
gyermekkorunk nyáresteli dalát, |
kísérd vele pusztuló életünket, |
s majd sírunkon is ezt fújjad tovább! |
Lankadt szűzek, pilledt petúniák, |
fujjátok ránk illatos harsonátok! |
Akkor úgysem fújhatjátok reánk, |
amikor majd sírunkon trombitáltok. |
|
|