Napfürdő a temetőben
| Kinek szívéből nőtt e satnya fű |
| s kinek szeméből nőtt itt ez a másik, |
| melyen most koslató bogárka mászik |
| s olyan, mint egy német kezdőbetű…? |
|
| S a harmadik, mely integetve rezdül, |
| mint aki elmegy s még tanácsot ad. |
| Ki merészelné e fűszálakat |
| megmarkolni s kirántani tövestül? |
|
| Csak lengjenek, csak üzengessenek, |
| mindig akad valaki, ki megérti, |
| hogy miről is hagyakoznak a régi |
| gyökérfoglalatú szívek s szemek: |
|
| kihúzza magát, hogy gerince roppan, |
| döngő sírok közül messze rohan, |
| hempereg édes nők karjaiban |
| s önmagának bebizonyítja, hogy van. |
|
|
|