Napfürdő a temetőben

Kinek szívéből nőtt e satnya fű
s kinek szeméből nőtt itt ez a másik,
melyen most koslató bogárka mászik
s olyan, mint egy német kezdőbetű…?
S a harmadik, mely integetve rezdül,
mint aki elmegy s még tanácsot ad.
Ki merészelné e fűszálakat
megmarkolni s kirántani tövestül?
Csak lengjenek, csak üzengessenek,
mindig akad valaki, ki megérti,
hogy miről is hagyakoznak a régi
gyökérfoglalatú szívek s szemek:
kihúzza magát, hogy gerince roppan,
döngő sírok közül messze rohan,
hempereg édes nők karjaiban
s önmagának bebizonyítja, hogy van.

1934

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]