Tavasz a Városmajorban
| Felhő-rucák lubickolnak az égen, |
| mely kékebb, mint a legszebb hegyi tó; |
| támlátlan, rokkant padra dőlve nézem, |
| szomjas szememnek tündér itató! |
|
| Körülöttem szegett fővel botorkál |
| két-három zord, magábahullt öreg: |
| bottal piszkál avart vagy új rügyet, |
| s a sírás, mint szálka, áll a torkán. |
|
|
|