Egy család nyughelyén

Nagytata aluszik, már nem pipázik, nem horkol és nem malmoz a hasán. Felette két huncut poszáta játszik a tujafán. Nagymama is alszik, már nem köhécsel, nem varrogat és szőnyeget se köt. Két pajkos kis cinke szökdösve trécsel szeme fölött. Apuka szundikál, többet nem olvas, többé nem énekel s többé nem ír. Szíve fölött őszi tücsök az ordas éjjelbe sír. Anyuka is szundít s nem sírdogál, a hasa már sohasem lesz kövér! Két orcátlan, vörös szabóbogár nászt ül kövén. Fiúcska hájcsil, már nem karikázik, nem lesz többé az ágy alatta nedves. Sírján dongó dohog, giliszta mászik s a nagy pille repdes. Leányka szundikál, már nem babázik, nem festeget és nem gyűjt képeket. Elárvult, cirmos kismacskája ázik keble felett. 1934