Bátortalan tavaszodás
Száguld a koldus-szagu tél, |
szirmok esőjét záporozza. |
Emlékeim felé, elálmodozva, |
egy mag-vitorlás ringva útrakél. |
|
kis pipehúr – érzelmes pici kék szem – |
és búcsut int a rom-kőkeritésen |
|
S csak száll a mag, mint égi készülék, |
mely ismeretlen csillagokba indul, |
de nem jut a felhők határain túl: |
körülveszi s lehúzza majd a jég. |
|
|
|