Intő szavak süldő macskánkhoz
| A bokrok alján szép a szerelem, |
| mikor a tél tavaszról álmodik; |
| jó hancúrozni zörgő levelen, |
| és jó, ha két körmös kar átszorít. |
|
| Azért, macskánk, ne menj a kertbe ki, |
| még gyenge vagy te, reszketős, törékeny; |
| bármit izen az éj, ne higyj neki, |
| maradj nyugton az ablak könyökében. |
|
| Künn azalatt kurjongat s figuráz |
| a hörcsögképű, tüskebajszu kandúr; |
| fortélyos énekére jól vigyázz, |
| fogadj szót, és ne menj az ablakon túl. |
|
| Hadd kacsingasson bedagadt szeme, |
| rührágta, ritka bajszát hadd pödörje, |
| hadd mászkáljon, mint Orbán szelleme, |
| a ház előtt éjjente föl-le, föl-le! |
|
| Mert jaj neked, véged van, ha kimész: |
| egyet-kettőt szökik és megragad |
| s máris szorítja két nagykörmű kéz |
| tigrisbundás, ártatlan derekad. |
|
| És akkor hallom majd a jajgatásod, |
| a rémület kéjből szakadt szavát: |
| (ó, édes-véres, vad összecsapások! |
| bokrok, mohák, hajnalok, éjszakák –) |
|
| – Ha nem tudnád még: ez a szerelem; |
| a kín a kéjből is mindig kicsap rád; |
| friss-föld-szagú tavaszi éjjelen |
| ezért zokognak künn a macskák. |
|
|
|