A szobám éjjel

Berde Sándor emlékére

 
Az ablakon éjféli szél zörög,
rázza a száraz szőlőlevelet.
Kinézek arra, hol a hegy mögött
szegény barátom hópólyába burkolt
sírja felett
az újhold áll vigiliát s lebeg:
sápadt Anyai-szeretet.
Sírhatnék, s hunyt szemmel messzebbre nézek:
csukott szemhéjam vaksötét falán
fehér fényképet hív elő a lélek:
egy sírhant zúzmarás domb hajlatán,
jeges magasságból a hold lenéz,
lebeg, s mosolygó, mint a feledés…

1933

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]