A szobám éjjel
|
Berde Sándor emlékére
| Az ablakon éjféli szél zörög, |
| rázza a száraz szőlőlevelet. |
| Kinézek arra, hol a hegy mögött |
| szegény barátom hópólyába burkolt |
| az újhold áll vigiliát s lebeg: |
|
| Sírhatnék, s hunyt szemmel messzebbre nézek: |
| csukott szemhéjam vaksötét falán |
| fehér fényképet hív elő a lélek: |
| egy sírhant zúzmarás domb hajlatán, |
| jeges magasságból a hold lenéz, |
| lebeg, s mosolygó, mint a feledés… |
|
|
|