Hasonlat, I
| lilás tengerfenék csodái közt, |
| úgy lebegünk mi az életen át. |
| A felszín árama alig ha ringat, |
| szelíd rezgések hatnak csak le hozzánk, |
| s mint víztömeg, tompítja mozdulatainkat |
| bágyadt érzésed, Hiábavalóság. |
|
| Az életünkön át így lebegünk, |
| zöld réteken, békalencsés tavon, |
| s körülöttünk mindent kéken bevon |
| lefátylazott felhőként messzetünt |
| gyermekkorunk emléke, mit majd naivan |
| s eszelősen örökké keresünk, |
| míg el nem fogy rövid lélegzetünk – |
| mint gyöngyhalásznak odalent |
|
|
|