Apró képek, I
Karám előtt három lompos ugat, |
felettük éhesen szállnak a varjak. |
Tudják: ők falják fel hullájukat, |
mit téli farkasok miszlikbe martak. |
|
A csillagos falutornya felett, |
mint léghajó, kék ködtömeg lebeg: |
a pára, melyet álmukban leheltek |
fáradt barmok s fáradtabb emberek. |
|
A vén kastély minden ablaka vak, |
táskás a fal, suvad a vakolat. |
A sétányon, rongyos fenyők alatt, |
könnyezve őgyeleg egy rossz fapad. |
|
Válluk laposra koptatá a sok nap, |
századok esői rájuk csorogtak. |
Nem mozdulhatnak: körülöttük |
kaján kőszörnyek kucorognak. |
|
|
|