Caruso emlékének
| Holt művész hangja szól a rádióban, |
| hallgatom, hallgatom s irígyelem. |
| A mi hangunkat, hogyha meghalunk, |
| testestől elnyeli egy rossz verem. |
|
| A gyémánt hang kiszáll az ablakon |
| s a dombról, mint patak, lehempereg, |
| amerre csörgedez s bukkan vigan, |
| remeg a fű s az őszi levelek. |
|
| Késett lepkéknek lesz nászindulója |
| s egy kisleány kendőt bont és örül: |
| karingós táncba kezd a kút körül, |
| pendelye leng s látszik, nincs bugyogója. |
|
|
|