A vén Both
| Nem volt már jó neki az illatos bor: |
| csak szeszt nyakalt, míg benne lángra lobbant… |
| Azóta kopjafája rég lerokkant, |
| s velejiből szippant szagot a kosbor. |
|
| De pálinkája, amivel temették, |
| még mindég tart: ha elfogy, újra támad; |
| s a vén Bothról már széltiben csudákat |
| emlegetnek a szószátyár menyecskék: |
|
| éjfél körül, ha kutya nem ugat, |
| s bagoly sem száll a cinterem fölött, |
| jól hallani, a vén Both nyög, röhög |
| s italából nagyokat kortyogat. |
|
|
|