Könyörgő ballada a Földhöz
|
Berde Sándor emlékének
| Kegyetlen föld, vén gyilkos, ki megölted |
| hidegeddel, fogadd most melegen! |
| Sírját tűzszived melegével töltsd meg, |
| nyugvásában meleg ágya legyen! |
|
| A lelke most a téli végtelen |
| parányi hókristálya lett, s lebeg |
| fehér, szélcsendes égi téreken, |
| míg visszahullatják a fellegek. |
|
| Kegyetlen föld! Szűz teste már tiéd, |
| sötét gödrét pár munkás ma megássa; |
| morzsolhatod majd ujjongó szivét, |
| tiéd örökkön órjás kacagása, |
|
| a fogsora, a szeme villanása… |
| Vén föld, hatalmad sok csodát tehet, |
| a pusztulás testét meg ne gyalázza; |
| ne szabadítsd reá a férgeket! |
|
|
|