Piros csapás a hóban
Szikár lovuk fel-felhőkölt, farolt, |
hat hordóval hoztak kadarka bort |
tiszamelléki, bundás magyarok. |
|
Volt, aki fenn ült hordója tövében, |
s ostort fogott kétujjas kesztyüjében; |
más lőcsöt tartva kullogott gyalog. |
|
Nem szitkozódtak ők, nem is danoltak, |
egymáshoz, lóhoz árva szót se szóltak, |
komor volt arcuk, mint a temetésen. |
|
A hat szekér zörögve kaptatott – |
A friss havon piros csapást hagyott: |
buggyant a bor a donga közti résen. |
|
|
|