Csavargó a hófúvásban
| Tél úr, itt volna rég igért borúd! |
| Készül-e már nekem-szánt koszorúd |
| zúzmara-gallyból s gyenge hósziromból? |
| Itt várok most reád a hófuvásban, |
| langyos házfalnak nekivetve hátam, |
| s szivem nagyalvó macskaként dorombol. |
|
| Jó tréfa ez! Ma hóember leszek! |
| kiagyusztálnak majd a gyermekek, |
| repedt csibukot dugnak ferde számba, |
| horpadt edényből lesz cilinderem, |
| kezembe botnak seprünyél terem, |
| s aranyos fényt hint rám az utcalámpa. |
|
| A hóembernek, lám, nadrágja nincs, |
| de korgó gyomra, fagyos lába sincs, |
| s lányoknak nem lehet futóbolondja. |
| Tavaszban, nyárban nem gyönyörködik, |
| szeretők felett nem leskődhetik, |
| de jókedvét ez el még sose rontja. |
|
| Ha nő a hold, kolontos kedve kel: |
| amíg fennjár, fejhangon énekel, |
| ámbár dalát nem hallja senki sem. |
| Bolond fickó, de mindenképp Tied, |
| s mint hű ebed, lábad nyomán siet, |
| ha a Tavasz tombolva itt terem! |
|
|
|