Vadász-zsákmány
| Koporsója egy véres hátizsák volt, |
| s csak összetörve fért belé a teste. |
| Kis lábai, melyekkel vízbe gázolt |
| még tegnap is, most csonkokká meredve, |
|
| panaszos tik-takkal kocogtak össze |
| a sok tusát kiállt tüskés aganccsal, |
| amely alól megtört sugáru, kancsal |
| szemek kérdése szúrt belém: „No, jössz-e, |
|
| hogy megbosszuld hamar halálomat, |
| ó, Maugli, erdők alján nőtt gyerek!?” |
| S én nem mozdultam, görcsben reszketett |
|
| testem, s lelkem nem volt a régi, vad… |
| Tudom, hallotta belső hangomat, |
| hogy „egy vérből való vagyok veled!”
|
|
|
|