Az Írószövetség közgyűléséhez

Jó is lesz abban a rosszban, hogy – betegszobából – csak így írásos üdvözlet alakjában kérek szót ezen a pódiumon. Rövid leszek.

Följutni az életkor ilyenféle magasára, mint immár az enyém is, azért lehet hasznos – közhasznú is –, mert a nagyobb távlatig jól hátranéző szem hitelt kaphat arra, hogy előre is jól lát. Ha tapasztalatai hitelesek. A megtapasztalt veszélyt így a veszély elhárítására hasznosíthatja.

Az európai szellemi élet egyik legnagyobb veszedelmének és így e szellemi élet egyik legparázslóbb gondjának én a népek közt mindmáig pusztító, sőt mind végzetesebben terjedő elkülönülési és különbségtevő indulatot látom, elsősorban az anyanyelvi és származási megkülönböztetés emberalázó, eszmeszégyenítő hátrányait; a század első nagy reménységeinek, az országokon belüli és országok közti társulási folyamatnak nem csak megállását, hanem ellenkező irányú erősödését. Magunk közt nem kell vitatnunk, mily közelről érint ez bennünket.

Gondolom, az sem lehet vita tárgya, hogy mindennek tünetek alatti oka a nemzetek és nemzetiségek idült fájdalmai, az egyenjogúságnak sok helyütt való tisztázatlansága, sebek elüszkösödése, érzékenységek hovatovább csak allergiás működése.

Nem kell tán azt sem taglalnunk, hogy szellemi életünk miért maradt el a gyógyítás gyorsításának szolgálásában. A kérdés világszerte bonyolult. Hajszálfinoman kell működnie az operálókésnek töméntelen területen. Fölfogásom és tapasztalatom, hogy mindennél a legfontosabb a tapintat, és a helyes mozdulat épp a legmélyebb alap jó kezeléséhez kell. Ez a szükséges, mert elkerülhetetlen nemzeti büszkeség és a végzetes, a mindenképp elkerülendő nemzeti türelmetlenség okos elhárítása. Ez világszerte a dolog veleje, az ugrópont a magasba vagy a mélybe. Az a szinte emberfölötti, de égetően sürgető végeznivaló, hogy e kettő közti hártyavékony határt valóságos szigetelő fallá tegyük. Hogy a nemzeti türelmetlenség jogos nyesése ne a nemzet eleven, egészséges idegét érintse; hogy az erre jogos és egészséges nemzeti magábahúzódás ne a nemzetből való kitudás ösztönét működtesse. Arra sem kell itt vitát nyitni, mi erre az egyetlen helyes fölkészülés. Amit nagy eleink hirdettek és kudarcok sorain át is szívósan gyakoroltak. A könyörtelen nemzeti tudat fejlesztése, érvényesítése, együtt az emberi méltóság tudatának szolgálatával a felelősségünkre bízott kulturális egység, az anyanyelvi közösség határáig.

Múltbeli tapasztalatom szerint ennek az eleinktől mindnyájunkra egyformán hagyott örökségnek, irodalmunk létértelmének szellemi életünk messze hátratekintve nagyon is kihagyásosan felelt meg. Nem volt egység sem fölfogás, sem kifejezés dolgában. A tárgyilagos vizsgáló aszerint csoportosíthatott: kik szolgálták ezt a létünk igazoló hagyományt eszmefejtéssel, és kik művekkel. Közelebbről: kik bírálattal, és kik megbírálhatónak.

Nem holmi bíróként lépnék itt e csoportok fölé; még közé sem. Elfogultan az utóbbiak táborába kívánkozom s lennék boldog, ha ott helyet kaphatnék. Ezt bevallva intéznék mégis befejező szót ide is, oda is.

Nemzetközi irodalomtörténeti jelenség: ahol nincs ható kritika, ott nyüzsögnek a kritikusok, hovatovább csak egymással váltva szót; megfeledkezve arról az úgyszintén világirodalmi jelenségről, hogy – művekkel csak művek vitáznak eredményesen: nemzetitudat-formálóan.

A tanácsadás itt is kínálkozó. Művet, művet és művet, bármily nehéz is a szakma. A könnyebb toll kezelőinek pedig: több körültekintést, főleg, ha elevenbe vágtok. Méltán túlérzékeny néppel, mert hisz történelme során nemegyszer halálosan megcsonkult nemzettel van dolgunk.

Hátra nézve, utolsó országos találkozónk óta ezeket az okokat látom szellemi életünk „feszültségei” alatt. Egy tanácskozás ezeket meg nem oldja. Hányan hiányoznak, akiknek irányító szavuk lehetne. Azt szeretném, hogy a következő nagy találkozóig, amikor még több tapasztalt hang fog hiányozni, egyforma felelősséggel mérlegelnénk felelősségünket mindnyájan; buzgalmunk akár az, hogy napi, akár az, hogy évszázados kívánalmat fejezzünk ki az emberi közösség magyar anyanyelvű tagozatának szolgálatában.