A betiltott Petőfi1937. március Egy irodalmi est műsorából a rendőrség kihúzott hat Petőfi-verset. Sorjában A nap, a Palota és kunyhó, Az országgyűléshez, A XIX. század költői címűeket s Az Apostol egy részletét. A betiltott Petőfi-versek száma ezzel negyvenre emelkedett. Mielőtt egy szót is fűznénk ehhez, idézzük emlékezetünkbe az egyik közveszélyes verset, az 1845-ből való A nap-ot:
Ennyi az egész vers; egy foszlány a közelgő Felhők-ből. Hálás téma volna találgatni, hogy közbiztonsági szempontból mi kivetni valót talált benne a hivatalnok, akinek az államon át a társadalom a legnagyobb magyar költő elnémítására adott jogot. Hosszan gúnyolódhatnánk fölös aggodalmán, simplicissimusi tálbuzgalmán, irodalmi hozzáértésén. (Nem beszélve arról, hogy amilyen alapon a Petőfi-előadásokból kitörlik a „félreérthető” részeket, olyan alapon az istentiszteletekből kitiltathatnák a fele Bibliát; abban még keményebb mondatok vannak a jogról, igazságról, a szegények-gazdagok viszonyáról.) De sem a gúnyhoz, sem a vitához nincs kedvünk. A lamentációhoz sem, amely ilyen alkalmakkor hasztalanul föl-fölhangzik. Szellemi integritásunkon esett sérelem. Ha van eszköz a szoborrombolás megakadályozására, kell módot találni az effajta, annál sokkal súlyosabb sérelem meggátlására. Kik illetékesek erre, kik képviselik itt Petőfit, az irodalom épségét? Akad közülök, aki e sorokat olvassa? Vegye egyenesen hozzá intézett beadványnak. Egy hivatalnok, vagy tán még inkább egy rendszer hibájából nyilvános közértékcsonkítás történt, pontosan úgy, ahogy arról már a költő is beszélt:
A költészet című versében mondja ezt, melyet mintegy tárgyi bizonyítékul szintén betiltottak. |