Utószó
A kiadás szerkezete és a szöveggondozás elvei
Kiadványunk Illyés Gyula verseinek legteljesebb gyűjteménye. Önálló köteteinek időrendjében
tartalmazza költői életművét, amely posztumusz kötetének, A Semmi közelít-nek az
anyagával zárul, s ezt követi a Függelék-ben keletkezésük, illetőleg megjelenésük
időrendjében azoknak a verseknek a sora, amelyeket – különböző okokból – önálló köteteinek
egyikében sem szerepeltetett a költő. Az életmű logikáját tiszteletben tartva, beiktattuk az önálló
kötetek közé az Abbahagyott versek című önálló kompozíciót, valamint Az
Éden elvesztése című lírai oratóriumot, amelyet – Déry Tibor Szembenézni
című válaszával együtt – a Magvető jelentetett meg első ízben. De azokat a ciklusokat is érintetlenül
a helyükön hagytuk, amelyek önállóan nem jelentek meg, mint a Hűtlen jövő (1938)
és az Új versek (1939-1940), de ezeken a címeken a költő által elkülönítve láttak
napvilágot az Illyés Gyula összegyűjtött versei (Nyugat, 1940), illetőleg az Illyés Gyula összes verse I.–III. (Nyugat, Révai, 1947) című kiadványokban, s későbbi
gyűjteményeiben is változatlanul így szerepeltek.
Szövegközlésünk igyekszik hűségesen követni a költő művészi szándékait, ezért általában az
„utolsó kéz” elvét alkalmazva a szerző által utoljára korrigált s véglegesített szövegeket szerepelteti.
Illyés Gyula verseskönyveiben azonban – részint nyomdai okokból, részint a költő örökös jobbítási,
javítási szenvedélye miatt – sok szövegeltérés található; a fontos vagy említésre érdemes eltérésekről
a versekhez fűzött magyarázó jegyzetekben számolunk be.