Nélkülözve magamat
| Van aki mindent kezembe ad, |
| Bölcsőnk a vénség. Már életem |
| gyenge kisdedként dédelgetem. |
| Szülői párként aggódva áll |
| Dehogy igaz, hogy kora miatt |
| Igényesedem, várom, mit ád, |
| csitításomul még a világ. |
| Mert cserébe, mert szabadon |
| minden porcikám visszaadhatom. |
| Dehogy ő boldog, a fiatal. |
| Dehogy is szánandó az öreg. |
| Túlvilágot él, közöttetek: |
| bár mindent tudva tud és hallva hall, |
| – levetve mennyi fölösleget! – |
| pissz-t int még éber ujjaival… |
Kéziratból. – Vsz. 1983. február |
|
|