Száraz mosoly

Fal a farkas, övé vagyok már,
 
a falkából, aki elért.
Futhatok, futtomban harapdál,
 
tartja futtában is a célt.
Belül marcangol, tép e farkas:
 
dúvad időnk! Az küzd velem;
szürcsöl, csámcsog, azt hörgi: hallgass.
 
Úgy kéne, észre se vegyem.
Hát hallgatok is. Figyelem,
 
cinkosan szinte: oly szorgalmas!
Kiugrik majd, ha kiürített.
 
Szétnéz. Perdül: feléd lohol.
Majd akkor – nem előbb – megérted,
 
mit rejt az ilyen bölcs-komoly,
 
megadó-megvető mosoly.
 

Alföld, 1971. 9. sz.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]