„Vannak itt?”

Nem az énekes szüli a dalt –
A dal szül, az nevel: vezet!
Nem éneklek rég, dalom elhalt.
Tévelygek, esti köd temet.
Nem éneklek, hát nő szakadva
körül az éj. Hol is vagyok?
Csak egy „Van itt?” ha fakadna
vén számról – tán választ kapok.
Emberit? nem-emberit? – Vissza
ver valamit, ami kerít:
a Fal, a Hegy. Eligazítja
a dalra-bátrak lépteit.
Szivemből csak annyit eressz ki
éneket, öregség – halál:
próbáljon visszhanggal felelni,
hol most járok, a zord határ.
Dalom ujjbögyeivel, rosszra
neszelő vak, tapintgatok
eladdig, hol csillag a morzsa,
hogy hol vagyok, hol is vagyok.
 

Új Írás, 1967. 5. sz.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]