Egy világ vége
| Kemény úrnak már az se tetszett, |
| hogy németül tanulok; én. |
| Nem szólt, csak szemhéjat eresztett, |
| azt mondta: nem, ez nincs helyén. |
|
| Hát még amikor kitudódott, |
| hogy sakkozok. „Ki? A Gyula? |
| Az, aki hozzánk tejet hordott?” |
| Az – mondta büszkén nagyanya. |
|
| Sehogy se fért be Kemény úrba, |
| hogy egy pusztafi kitanult. |
| Szenvedve, égre nézve csukta |
|
|
|