Tavasszal
| Örül már minden a tavasznak; |
| már a gyümölcsfák rügyei, |
| készül: kövéren dagadoznak. |
|
| Nyomja az élet, az ős tartály |
| a mélyből nedvét, illatát |
| millió hajszálcsövön át – |
| Meglesz minden, amit akartál. |
|
| Meglesz minden, amit akartam, |
| ebben az országos zuhanyban. |
|
| Nem szoktam meg még a telet sem, |
| s már ujra rügy – nem csak vigasz, |
| nekem nem csak fény vagy, tavasz: |
| döbbenet is vagy: megöregszem. |
|
| Beh gyors már, be hamari minden! |
| az almát, mig szétharapom; |
| hosszan rágódok minden izen. |
|
| Aki szeret, gyorsan szeressen |
| gyorsan kérdezze meg, amig |
| nem csak árnyékom szól helyettem. |
|
| Amig – no lám – mégis örömmel |
| buggyanó csöppjei alatt – |
| Öntsék a gyümölcsöt özönnel, |
|
| ömöljön a termés, az áldás, |
| szivemnek is lám ez a jó, |
| csak ez, csak az: hogy nincs megállás! |
|
Irodalmi Újság, 1954. ápr. 10. |
|
|