Jutalom
| Ki tudta még a könyörületesség |
| örömét? Az ős jótevést, amért |
| nem kér a lélek titokban se bért, |
| úgy színig tölti született nemesség. |
|
Vigasz volt látnom, ekképp szívedig-szép |
| ifjú nő téged akkor, veszni tért |
| korunk mocskában jót s jót, semmiért |
| jót tenni egyre, főddel a derűs ég |
|
kékszín üdvében úszva szinte, édes |
| géniusz! Jó volt elnéznem szemérmes |
| mosolyú arcod ottfenn ragyogón, |
|
és aztán ittlen éppúgy, karomon – |
| A legjobb ezt volt látnom: nemcsak adhatsz, |
| a szerelem téged is megjutalmaz. |
Csillag, 1951. máj. 5. sz. |
|
|