Győztes
| Miket fejfámra írnak, esztendeim zömit már |
| föld alá tapostam java éveimet. |
| Jobb mivoltommal így rég sírban pihenek – |
| csaló csontváz csupán, ki még nevemben itt jár? – |
|
ezt kérdezem. Meg ezt: akivel belekezdtem |
| munkámba, akivel szereztem diadalt: |
| kimúlt az ifjú férfi, belőlem az kihalt? |
| Szelleme zordonan bíráskodik felettem! |
|
Merész volt, lobogó! – Én „bölcs” vagyok, „lehiggadt”: |
| ezzel gúnyolna s – bíz: félholt kortársaimnak |
| szavára adok. Ő – akár a gyermekem. |
|
…És mégis ő vezet. Mert ő döntötte el: |
| közös életünket föltenni mire kell, |
| s mint kell leélni úgy, hogy érdemes legyen! |
Csillag, 1951. máj. 5. sz. |
|
|