Folyik a csoda
| Ez az a csodálatos egy falu, |
| hol nem történt még semmi sem. |
| De arról sem beszél már senkisem. |
|
| Kilenc-tíz házon nem maradt tető. |
| Aztán tavaszra ujra lett. |
| kinőtt a zsindely minden ház felett. |
|
| Villog vasárnap csizma, ing megint. |
| Állnak és nőnek a lányok s fiúk. |
| benőtték jócskán már a háborút. |
|
| Szivárogtatja forrás-cseppjeit |
| a szívek alján éjjel még a gyász. |
| de jön az etetés, az almozás. |
|
| Minden a helyén. Az örök kutya |
| ugat, a halhatatlan borjú bőg. |
| süt a nap, mint száz évvel ezelőtt. |
|
| Mint ezer éve. S látszik már a hold |
| fehér pénze a délután egén. |
| Csak legyen elég eső az idén. |
|
| (Az élet folyik? Folyik a dolog. |
| Földhányva gondolom ezt én is el. |
| Az isten bajlódjék a többivel. |
|
| Bizony én is egy árkot temetek. |
| Alján szögesdrót, repeszdarabok. |
| megleszünk ezután is, magyarok.) |
|
Válasz, 1947. szept. 9. sz. |
|
|