Apróbb töredékek

 

Isten

Úgy volna jó e Minden
ura, a mérhetetlen isten,
ha asszony volna, nevető,
anyaként karba felkapó,
úgy ölelő, hogy lankadó;
hatalmas is, de engedő…
 

Vissza hazulról

Nem várt engem itt sem nyugság, menedék,
mint Jónást a cethal, kiköp a vidék,
most öklendez épp ki: ráz, visz a kocsi
vissza a világba továbbküzdeni!
Rajtam a szutyok még, a szag, a szavak,
mik a nyomor tengermélyén bomlanak;
ha tesz isten próbát, azt megálltam én,
és ha szólhat szóval, azt kiáltom én!
De vajh lesz-e még fül, lesz-e arra ma:
Isten szava mindig a mélység szava?
Fura próféta: csak annak szólhatok,
aki a szólásra parancsot adott –
 

Vonaton a Nyírségen

Balfelől a tenger napraforgó
hódolattal szegzi rád fejét.
Jobbkézt, hátra se nézve a sorból,
éppen annyi farral áll feléd.
Bárki vagy, így járj itt a nép közt is,
nem te vagy úr: mögötted a nap – – – –
 

Ősz

Lebbent a szél. A hamuban, tele
dühvel ki-kinyílt a parázs szeme.
Krumplit sütöttünk. Fent az esten át
repülők szálltak, mint a vadlibák –
 

Valóság, 1946. 3–5. sz.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]