Apróbb töredékek
| ura, a mérhetetlen isten, |
| ha asszony volna, nevető, |
|
| Nem várt engem itt sem nyugság, menedék, |
| mint Jónást a cethal, kiköp a vidék, |
| most öklendez épp ki: ráz, visz a kocsi |
| vissza a világba továbbküzdeni! |
|
| Rajtam a szutyok még, a szag, a szavak, |
| mik a nyomor tengermélyén bomlanak; |
| ha tesz isten próbát, azt megálltam én, |
| és ha szólhat szóval, azt kiáltom én! |
|
| De vajh lesz-e még fül, lesz-e arra ma: |
| Isten szava mindig a mélység szava? |
| Fura próféta: csak annak szólhatok, |
| aki a szólásra parancsot adott – |
|
|
| Balfelől a tenger napraforgó |
| hódolattal szegzi rád fejét. |
| Jobbkézt, hátra se nézve a sorból, |
| éppen annyi farral áll feléd. |
|
| Bárki vagy, így járj itt a nép közt is, |
| nem te vagy úr: mögötted a nap – – – – |
|
|
| Lebbent a szél. A hamuban, tele |
| dühvel ki-kinyílt a parázs szeme. |
| Krumplit sütöttünk. Fent az esten át |
| repülők szálltak, mint a vadlibák – |
|
|
|