Töredék (egy folyó mellett)
| No nézd, megint egy hal! Únja ez is a habnak |
| büzhödt ízét – magát a víz fölé veti. |
| Boldog – bár a napfény-halált ízlelgeti – |
| boldog, hogy kostolót egy más világból kaphat. |
|
| Mint én. Föl-fölvetem magamat egy folyóból |
| – nyüzsgőn, sűrűn folyik, mint bábot és dögöt |
| hordó hangyák népe a fűszálak között – |
| ki-kivetem magam, emberfaj, zuhogódból, |
|
| mely posványos vidék ezer forrásaképpen |
| millió bölcsőből szüremlik és hizik |
| egyre dörgőbbre a közös egy gödörig |
| kín, káromlás, sírás vad hang-egyvelegében. |
|
| Ki-kivetem magam egy percre és fölülről |
| még iszonyúbb az ár, s még nevetségesebb |
| rövid versengéstek, okosak, ügyesek, |
| amíg elemetek a szakadékba nem dől – |
|
|
|