| Már magunk is pihegve vártuk, |
| villanjanak meg már az ágyúk, |
| hasadjon ketté a magasság, |
| mutassa meg iszonyú arcát |
| az isten vagy az ördög: Ő, |
| ki lészen értünk eljövő – |
|
| Mi a borzadók, tiszta szívvel |
| kívántuk: öljön már az ember! |
| A vágy előtt, mit úgy se titkolt, |
| mire várt még a tett előtt? |
| …Ezt mondta lelkesen a pap, |
| bízva, hogy minden úgy marad. |
|
|