Petőfi
Százhuszadik születése napján |
| Jó minden ürügy s alkalom már, |
| jó minden emlék s forduló, |
| hogy ünnepeljenek. Szűkén van |
| melegség! Elkelne naponta |
| egy Petőfi – ha zord a nap. |
| Nemes halott, feledd, hogy akkor |
|
| Feledd a sírt, a sárt, a várost, |
| hol kővel dobált meg a nép. |
| Megbocsátottál. Feledd: attól |
| lett a feloldott csőcselék |
| még aljasabb… Hogy érte haltál? |
| csak hangosabbak: ládd világ, mily |
|
| Én nem gondoltam ünnepedre. |
| Szívem mélyén oly egy vagyok |
| veled, mint hogyha bennem élnél; |
| bocsásd meg a szerény lakot. |
| Pirulnék ünnepelni téged, |
| adóm ily olcsón adni meg, |
| amért te újra – ittbenn érzem – |
|
| Kiért? Miért? Oh be jól értlek |
| eszmédet, melyért holtnak ünnep, |
| Nekem is – jöjjön, érjen még több |
| gáncs és gyalázat: legalább |
| én vezekeljek, legalább így |
|
|
|