Vonatból
| Szeszgyár áll a nagymajtényi síkon, |
| barna füstje messze ellobog. |
|
| Már kepében a búza; a szittyón |
| gólya, bíbic szárazon topog. |
|
| Disznófalka jár a sárga réten. |
| Száz meg száz apró rög feketül. |
|
| És a sok rög, mit nyomuknak néztem, |
| károgatva, ríva felrepül. |
|
| Varjúsereg száll el- s szétbomolva |
| a síkság, a láthatár felett: |
|
| pernye borul a tág napkorongra, |
| tépett zászló veri az eget. |
|
| Hej Rákóczi, Bercsényi!… Megzökken, |
| fut a vonat, porfelhőt kavar. |
|
| Fut – mintha csak azóta szünetlen – |
| pirul, iszkol bennem a magyar. |
|
|
|