Schöpflin Aladár ünnepére

Csöndesen és egyenes járással, egyre   kimérten… s inkább hallgatag, nem hiu célt, hanem azt, csak azt tekintve,   ami szegélyzi az utat: kertet, ugart, pihenő aratót, majd aztán   urat, szegényt a ház előtt, egyként megmosolyogva a gazda arcán   a félelmet, az örömöt: így megy a férfi, akit útján követnék –   Így jársz barátom és nekem vígaszom arra: mocsok nélkül lehet még   átkelni ez egy életen! Tiszta, derült lehet az, ki már úgy indul:   a sorsnak felel; s megfelel: itt van a munka, a kész… de művein túl   még önmagát mutatja fel. Mert hol a cél, az iránytű, ha nem itt benn,   mondtad; úgy nézek fel reád, mint amidőn kinyitottad, egyszerűen,   börtönöm cellaajtaját. Magyar Csillag, 1942