Magamban

 

1

 
 Magamban kutatom, Ki vagy.
Arrébb teszem a jót a rossztól –
 
 Melyikben vállalod fiad?
Istenem, kit választol?
 
 Szenvedtem, arcomon nyomát
hordom még minden mozdulatban.
 
 Gyilkolván ismernék reád?
Vagy rá a bűntudatban?
 
 Iszonyban? Mint búvó patak
kanyarogsz tetteimben.
 
 Eltünsz. Fülelem hallgatag,
hogy munkálsz, forrsz, dohogsz lenn.
 

2

Én fölkináltam, ha segitsz,
 
 segítek én is néked,
hogy megszülessen bennem is
 
 csillogó gyémánt-lényed.
Kisértet! Rántanám karom.
 
 Mint megszorított ujjak
bögyéből a vér, árulón
 
 a könnyeim úgy hullnak.
S a szavaim. A szivemen
 
 hordom a markolást már.
Cseréld föl napom – éjjelem,
 
 meglátod, mit csináltál.
De elfordulsz. A férfiak
 
 csak áldozatod, engem
látnak őrültként megtagadt
 
 másommal verekednem.
 

Nyugat, 1939

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]