Lied
Nem lehetett volna magasság, |
melyre nem török fel utánad |
s most nem lehetne olyan mélység, |
melybe le nem taszitanálak. |
|
S csak mosolygok félszeg mosollyal, |
már mintha emléked keresném, |
helyet cseréltünk már, be gyorsan |
|
Eredj – mondom, de csak magamban, |
eredj már – s magamhoz ölellek, |
mit elvesztettem én örökre: |
a békét legalább te leld meg. |
|
|
|