Téli köd
| Búvik, lapul még, a füzes |
| mögött hánytorog, tünedez. |
|
| Mint szennyes, gyáva gondolat |
| erjed, szövődik és dagad. |
|
| Mint százfejű ős-szörnyeteg |
|
| Végig a parton talpra áll, |
| megrázkódik, útjára száll. |
|
| Kibomlik, fölfújja magát, |
|
| Dohog, dörmög, hajladozik, |
| falja a fák tar gallyait. |
|
| Itt kúszik, fölugrik amott, |
|
| Fölnyúlik, eldől szennyesen |
| hömpölyög szét a réteken. |
|
| Hol minden fűszál, mint a szeg |
| megcsillan, külön megremeg. |
|
| varázslat rohan itt tova. |
|
| Milyen szörnyűség, őrület – |
|
| egy tűzvész volna, sárga láng. |
|
| Terjeng, elér mindent, akár |
| egy szörnyű hír, egy vad ragály. |
|
| falvakat, népeket benyel. |
|
| Fojtogat, fertőz és vakít, |
|
| Harang csendül, mint a víz alatt – |
| földönti mind a tornyokat. |
|
| Gyűrűben lépek, kicsi tér, |
| szűk tisztás csak, ami kísér. |
|
| ágál köröttem, nyíl, sziszeg. |
|
| Ott gúnyol, gyaláz, fenyeget |
| de nem mer jönni közelebb. |
|
| Tekintetem, mint kard suhog. |
| Megyek, vissza se fordulok. |
|
|
|