Téli köd
Búvik, lapul még, a füzes |
mögött hánytorog, tünedez. |
|
Mint szennyes, gyáva gondolat |
erjed, szövődik és dagad. |
|
Mint százfejű ős-szörnyeteg |
|
Végig a parton talpra áll, |
megrázkódik, útjára száll. |
|
Kibomlik, fölfújja magát, |
|
Dohog, dörmög, hajladozik, |
falja a fák tar gallyait. |
|
Itt kúszik, fölugrik amott, |
|
Fölnyúlik, eldől szennyesen |
hömpölyög szét a réteken. |
|
Hol minden fűszál, mint a szeg |
megcsillan, külön megremeg. |
|
varázslat rohan itt tova. |
|
Milyen szörnyűség, őrület – |
|
egy tűzvész volna, sárga láng. |
|
Terjeng, elér mindent, akár |
egy szörnyű hír, egy vad ragály. |
|
falvakat, népeket benyel. |
|
Fojtogat, fertőz és vakít, |
|
Harang csendül, mint a víz alatt – |
földönti mind a tornyokat. |
|
Gyűrűben lépek, kicsi tér, |
szűk tisztás csak, ami kísér. |
|
ágál köröttem, nyíl, sziszeg. |
|
Ott gúnyol, gyaláz, fenyeget |
de nem mer jönni közelebb. |
|
Tekintetem, mint kard suhog. |
Megyek, vissza se fordulok. |
|
|
|