Szerelem
| Féltve ölellek át, alvó meleg jövő – |
| Gyerekkoromban így vettem ingem alá |
| rablott madár-fiat s szaladtam boldogan |
| cél nélkül véle hogy kis karmával s puha |
|
| szárnyaival lágyan kaparta bőrömet… |
| Így, így szorítom én szívemre most tüzes |
| kis arcodat! s puha hajad’ és boldogan |
| futnék ahogy lehunyt pillád csiklandozó |
|
| rebbengetéseit érzem – ó álmodó |
| hallgasd ki e zajos bomlott menetelést, |
| hegyeken s völgyeken özönlő víg sereg |
| föl-fölcsapó dalát, mit én se érthetek! |
|
| Alszol mosolyogva karom között s pihegsz, |
| pihegsz és tartlak én s mellemből még ezer |
| bizsergő mozdulat szállna ölelni mint |
| lappangó izgatott bekerítő-sereg – |
|
| Zászlóktól ég alant egy város s ünnepel! |
| Mosolyogj meleg világ, kicsiny völgy, szép utam |
| s otthoni ünnepem! – látod, itt vagyok s szemem |
| nevet és félszegen tekint szét mint aki |
|
| nem érti: miért e nagy öröm körötte, bár |
| örvend ő maga is hő könnyei mögött… |
| Álmodj karom között pihegő kis titok, |
| pihegj karom közé bújt titkos győzelem – |
|
| s győzelmem végtelen, be sose járható |
| tája, hajnalidőn selymesen csillogó… |
|
|
|