Csavargó
| Léptem alatt kérdést kondul a föld |
| nap kedve csillog bacillusok vidám tekintete |
|
| sokat jártam már fáradt is vagyok |
| utak zöld partja várja a vándort |
| feküdj le közénk – bókolnak a kórók |
| mireánk számíthatsz – hajlongnak az ágak |
| lefekszem hát, fülem az édes föld szűzi |
| hasára hajtom… Polgártársak! gyermek |
| megesett hát mégis a féltett beteg |
|
| kocsizörgés örli bús gondolataimat |
| lábam nagyujján likas kalapom |
| a por habjain aranyos batár úszik el – ó |
| ó fejedelmünk nemes püspök bölcs ura e tájnak |
| tiszteletedre emelődik így is e föveg |
| így múlik a nap kezemre levél hull |
| tudok olvasni elolvasom én |
| újra egy évszak s mily hiábavaló! |
| Csavargó vagyok sok mindent elsajátítottam |
| poros gégémet dallal itatva kelek át hónapok meredekein |
| láncolt dűlők felett ingó falvak felett az est brokátjában pihenek |
|
| talpam kőtábláit mutatva a tájnak: íme a törvény! |
| se nyájas szeretőm – este borúsan |
| csukódik össze felettem az ég |
|
|
|