Újra föl
| Magánosságodban lombtalan |
| szél kapta el hulló gesztusaid levelek buknak mögötted intések búcsúzások |
| a síkos járdán hol véletlen s percek szigorú árama sodor micsoda szél ez micsoda víz |
| mi fojtotta beléd a szót évek óta mi fojtotta beléd a kiáltást felébreszthetetlen |
| feledés enyhe hullámain fel-felriadt ujjaid hány ág után kaptak hányszor a nap köteleibe |
| a síkos járdán hol annyi vér ömölt kiköpött düh undor kiköpött keserűség füst |
| hányszor elszakadt itt kezeim horgonya szívem horgonya hányszor felszakadt |
| szállodai szobákban hol délután a halál hervasztja az inget |
| délutáni szobákban hol a gyűrt ing emlékeztet a halálra s hervasztja a szerelmet |
| hervadó szobákban hol a vánkosok közt haldokló szerelmed illata árad életed |
| ebben az áramban minek ízét éreztem csak irányát soha |
| bölcsőnkre keringő lágy liliompihék anyánk meleg dalából |
| forró csírájára alig emlékszik már a lombhullató szív az önzetlen szem |
| simogatások legyezték egykor arcunk nővéreink kezei tejnedvű levelek |
| üzenetek illata ó tavasz ide érnek némán kimúlni az elsűlyedt harangok |
| nyelvük alatt a kifejthetetlen gyöngy a panasz |
| vídámság puha madaram torkában undorodva némítottalak el |
| gyermekkoromból ajtók dörrenését hallom az elitélt lehanyatlik |
| a tükröt a tányért a kilincs szárnyait |
| a könnyező ablakot kéményem búcsúzó zsebkendőjét a dalt |
|
| mögöttem egy állat sírja ömlő vérét |
| sarkokon levágott kéz mutatja sorsom |
|
 tovább |
| tovább csak tovább születés és halál léghuzatában lebegő fürtökkel ha ingadozva ha tájékozatlan is |
| emlékezet könnyű felhői alatt kicsit elfogódva kicsit óvatosan |
| óvatosan s belül már gyászoló eleganciával esti szellők finom ízlése szerint |
| tűnődés s hasztalan cigaretták ízével a fejben |
| jobb felől a süket bal felől a vak közönyös kezeid |
|
| légüres ez a táj állnak a felhők dermed a csend hallani amint |
| hűvös ködökben sisteregve forog a kiméletlen nap a kiméletlen hold |
| a nedves lomb az ablakhoz verődik a halott házmester szivére fordul |
| hasztalan zajongnak hasztalan döng a kapu fáradt ő fáradt a folyosó puha |
| szőnyegén tompuljon el az élet ússzon el benne amiként |
| az ő élete is már mély patakban úszik s felelget a vízsusogásnak |
| légüres tájban hol csak a gyárkémények s a bebörtönzöttek gondolatai |
| füstölnek fel az elnéptelenedett magasságokba egy mult századbeli isten |
| ködhullája felé s csak a külvárosok el- s felbukkanó zátonyai között |
| csavarog még egy ittfeledt dal átcsap szivemen ám róla ezúttal nem kivánok szólni |
| valamint az akasztottról sem ki e dal fodraiban leng és figyelmeztet |
| sorsomra sorsodra mely várakozások s ábrándok csendjében foszlik észrevétlen |
| korommá s lecsapódik hajnali folyókra valamint |
| a várakozás-mélyítette szemekről sem gyalázatukban érő szeretőkről |
| egy szegény de szép munkásleány történetéről az elveszett kőmíveslegényről |
| kiről levedlettek már az enyhe költészet s megváltás jelzői s már egyedül |
| riad csak reggelente a didergő jövendő s a gyárkürt jajaira |
| nyíló fejeket ingat ez a szél lassan súlyosodnak s fonnyadtan hullnak le a keserű ágakról |
| s a megnémult paraszt száradó élete egyenletesen száll pipája füstjében a csillagtalan estbe |
| savanyú ízét érzem szájamban annak mit nem mondhatok ki s nem nyelhetek le |
| fekete fogú kisértetek fogják karon délután a munkakeresőt a lágy pompa és hatalom tornyai alatt |
| az éhségről általában bármennyire költőietlen s divatjamúlt is már az éhségről az un. proletariátus szenvedéseiről |
| az öngyilkosság hirtelen csöndjéről, |
| s a hördülésről mi annyiszor elállítja szivem kronometrikus dobogását |
| ebben az áramban minek ízét éreztem csak eddig irányát soha |
| távolodva egyre attól mi lehettél volna kicsit közönyösen kicsit elfogódva |
| ügyesen siklódtam a nap kései között s akadályokon át mikről magam sem tudtam mitől választanak el |
| feldobva párszor a színtváltó szivet egy mosoly ellenében vagy csak a játékért |
| fej vagy írás vers vagy fekete mosoly vagy harag mi a véletlen égből az érkező arcába zuhan |
| a símulékony ujjakkal megejtett ajtó széljárta üres balkonra nyilott alatta a tenger |
| a szelíd gesztusokkal félrehúzott éj mögött a napba ásító hajnal várt |
| unalom s a kaland lépcsőin a rohanástól lélegzetet vesztve a rémülettől |
| megálltam hallgatóztam a nyitvahagyott ablakon gyermekzokogás |
| hajolt mint finom füst micsoda üzenet ez volt az ifjúságom |
| rügyek emléke ó tavasz mikor Ikarusz kibontotta szárnyát |
| s egy keleti ország szivéből a remény csattogva felszakadt mint a lift |
| savanyú ízét érzem szájamban annak mit nem mondhatok ki s nem nyelhetek le |
| a bezárt elfeledt penész hűvös virágaival koszorúzott agyban |
| áporodott álmok s nyirkos tükrök között kései visszhang |
| dobban visszaverődik hullám lesz s e hullám bosszús morajlásaiban |
| felzúdúlnak az elárult tervek lekésett indulások |
| a nehéz fejet támasztó tenyér kagylóiban micsoda szélvész megveszett orkán tengeri zaj |
| elfeledt kézfogások eskük símogatások zokognak mialatt |
| a láthatár mögött üvöltve merülnek fel a fiatal hónapok |
| röhögve kapnak a nap szekerére dörög a patkó keserű kormot habzik az ég |
| csend! fel a függönyt! az éj ráncai közt halálraűzött bekerített állat |
| emlékek kúszált szavak bozótjaiban a földet harapva véres szemekkel rázza a húsbavágó erek |
| indáit finom lasszók s csörgő szerpentinek fején de szélköszörülte nád s gyöngyházfogú |
| csapdákban kínozott teste utolsóra feszül forog vért köpköd ugrásra lapul bordái közt a nyil |
| föl föl az arccal égő poreső verje szemünket vagy a hatalmas gúnykacagása |
| gyávák szitkai vér – az éj ráncai közt halálraűzött utolsó odvában bekerített állat |
| torpan véribe kóstol s a holdra hörögve felveti testét |
| s ebben az ugrásban pattan a húr s a túlfeszitett szív |
| siket zakatolással pergeti vissza a gyengéd ujjakkal s estéről-estére oly óvatosan |
| fel-felhúzott életet s aztán dermed a csend megállnak a felhők s hallani |
| amint az első hajnali óra felcsapja szárnyait |
| ebben az áramban aminek eddig ízét éreztem csak |
| zokogó gépfegyverek gyors ütemére fogom a bosszú sűrű dalát dalolni tinektek. |
|
|
|