Hajnali fény

A Váci út és Hungária körút szögében, egy kis utcában, melyen hajtószíjjak és csövek folynak át, melynek most minden kijáratát elzárta az éj, egy nyomorúságos szegény közben – a Csongor utcában – egy ember közeledik mosolyogva felém. „Kitartás” – mondja – „rögtön itt a tenger” és hátra mutat. – Valóban, az utca végén vörös vitorlákkal gyors bárkák rohannak, alattuk sistereg a víz, a korom, a kormos ablakokból kiáradó füst. A part felé szaladok, most látom, lovasok ezek a bárkák, zászlóikat vettem égő vitorláknak. A patkók hányják a havat. De miért nem állnak meg? – „Szót se erről” – mondja az ember, most ismerem meg: barátom ez, akit megöltetek és fülembe súgja a titkot. – Hurrá! forgok az örömtől, átölelem barátomat, egymás szemébe nevetünk, kezet fogunk, egy kard markolata marad a kezemben.

 

Dokumentum, 1927

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]