Csendben

 
Bucsu nélkül akik az esőbe kiléptek. Az éjből vissza-
verődő refrén. Ez a hullám! Fölemelkedem. A szoba
emlékké hull szét.
Ő intett felém!
A város ég –
Az ablakon át látom a menetelőket –
a le-lebukó zászló, az üszkös fejek, a felemelt kezekből
kilobbanó láng, a szél zátonyain a távoli akasztottak, a
pörkölődő reggel! a közelgő lábdobogás
A fénylő puskacsövek
És ez a kiáltás, mely magával sodor.
 

Dokumentum, 1927

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]