Halott

égre forduló szemeiben lassan

billent föl a táj

pann

és a mult

mondták egyesek sötét kutakba fult

mások másokat is beszéltek róla

az égen látták lassan gyalogolni

fázott és enni kért

szenvedő tehenem álma csábitotta volna el

fagyos szelek zátonyain hevert

bevert száj

feltépett köröm

szivében a csirázó golyó –

könnyei

foszló szavak fátylán szürődtek át

és hulltak ablakomra

hangjában a szél

hajában az eső

hangjában ez a hajnali eső és zokogó szivem

365 Aktivista folyóirat. Különszám. 1925. június 15.