Éjjelben győzni¹

Testében égtek tündöklő golyók És rávilágítottak szivére, amely Mint holdudvarban a hold, a kínok gyűrűjében Oroszország fölött remegve foszforeszkált. Most üstökösség gyulladt, Most üstökösség gyulladt, véres mutatónyíl Látja a föld és ráemeli arcát, Ő, néz reánk: az elszámolások ideje ez.   – Saint-Denisben tegnap a gyászinduló Áthúzott mindnyájunk szivén, mint sulyos sötét szallag Kőszobrának nehéz pillantása. Esőben álltunk, az emlékek mind a szemekbe fagytak Keresték sokan azt amit elvesztettek, sírtak Az elszálló üzenetek meglebbentették a zászlókat. Az ő neve már egy szál a fonálban Mely egy sorra fűz bennünket mindvégig, szétszórt gyöngyöket Két órakor   megtorpant a Kreml, Moszkva harangjai   szétsírtak Európába Hol a száműzött külvárosokban miknek az utcája rohadó koporsó A bánat és a köd ingó árkaiban megszólaltak a házak, szavaikban megcsörrent a lánc és az eltörött edény: Sulyos gyümölcsként érnek sziveink már a tűrésben, Oroszország, Ma ez a szomorúság kigyújtja az elkeseredést és a   bosszút, mely szétömlik, mint a lámpa mikor mikor villan meg már szuronyaid hegyén az a Hajnal? Az égen föltűnik Lenin sápadt arca. Éjjelben győzni. Előre, vörös hadsereg, föl, föl, tipord le a vétkek vetéseit Mint szikrák hullanak szerte a harangszóban az ő szavai: „…háborúságot az igazságért Minden hatalmat a Szovjeteknek…!” De mi látjuk egyre tejüveg homlokát, Melyen átizzik a bizonyosság hite és a jóság. Aki ismeri a törvényt, nyugodtan megy, biztosan a fény felé a sötétben, Kegyetlenül küzd az akadályokkal, harcol, hirdet és halad az úton Mely legvégén a csillagokba hajlik Légy hozzá hasonló. Ék, 1924