Világosság
| Óceánokra kelt hajók szíve a delejtű, |
| Észak s Dél vonzásában hangtalan mind össze dobban. |
|
Az ütő kalapácsokat jajdulva csattantja |
|
vissza az acél, s a halottaknak sem |
|
tömheti senki be a száját. |
| Szemeim kínnal ássák föl az éjjelt, |
| sziporkázón csavarodva, mint a fúró |
| siklik sugaruk át a vason. |
|
Ó, de mágnestelen, pólusra vert szi- |
|
veink nem keringhetnek soha, mint |
| A víz széjjelfeszíti a sziklát, |
| mert állhatatos függéseknek rendjén |
| ütközve és ütve erjed a teljesedés, |
| rejtett erők bomlásán mindenütt. |
| Az Igaz áll. Forgó szférák mögött merev. |
| Hajt ím, lefojtottat, tiszta lázadásra, halálba ha kell! |
| Hitem élesre kihidegült törvény. |
| Visszfénynél nem több. Mit az éjjel fölrak, |
| zengő csákányoktól reggelre bedől. |
|
|