| Joszip, ő szerb fogoly itt a tanyán, |
| érthetően akkor nyílik meg csupán, |
| ha eszik; úgy eszik, mint mink eszünk. |
|
| Eszik, nevet, hogy ő is tudja ezt, |
| mind ember, aki eszi a levest. |
| S mi vele eszünk, ez a válaszunk. |
|
| Örvend, bólong, úgy eszik, úgy örül, |
| beszélné: csak egy a sok közül –, |
| mint a miénk –, s attól oly ritka-szép! |
|
|