Bíztattál

Bíztattál, akár
havasok fényes csúcsai felettem.
Dícsértél, akár
termékeny tarka lapályok alattam.
Szemérmesen helyeslő
szájgörbületeivel a folyó.
És szemben álltál
és átadtál egy gyermeket,
egy kulcsot, becsukni a multat,
egy kulcsot, kinyitni a jövendőt.
Hajnalnál láthatóbban
te koronáztál meg naponta
eleve győztesnek, s hadam
napi szétverése után
te mentettél meg, szigetedbe.
Nem az álom s a feledés:
te mentettél meg estelente.
 

1983

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]