Őslakók

Harmincnyolc éve ugyanaz a ház   ugyanaz a lakás. A postások, a meghitt ismerősök jogán ajtónyitást se várva járnak be és ki benne már a telek, tavaszok, nyarak, őszök. Az Ünnepek, az Események! A Történelem fordulatai. Úgy ismernek, semmibe vesznek bennünket. Ezt-azt, mert serények, mit itt feledtek, megkeresnek, helyére tesznek, váratlanul szélesre tárják az ablak lazán csukott szárnyát. Ők vannak itthon. Hallani vélem a halk szót, nekünk szánták. Hogy rakjuk őket végre ki? Lelje meg kiki a hazáját.