Két kör között

Ebből is, ebből, udvarból, kertből, kelletik kilépnem nyolcvanadik kerek életévemből – Kapun, kerítésen kivül téveteg rendeltetik lépnem alkonyi szürkület ködében, odább nagy dágványon, kátyún át, hogy „tovább, tovább!” ott a telek-végben csaholó vérebek, sose-hallott kutyák gyermek-emlékezet őrizte szörnyvilág s tudós reáliák közelebb-közelebb épp olyan keményen szorító körében.